Jégviráglányok
– Halott lány közeledik – mondják a fiúk a folyosón.
– Áruld el a titkodat! – suttogják a lányok egyik vécéből a másikba.
Én vagyok az a lány.
A combjaim közötti hézag, a hézagon átsütő fény vagyok.
Porcelán keretre drótozott csontváz vagyok, az, amit ők akarnak.
Lia és Cassie, a piszkafa testbe fagyott jégviráglányok, valamikor a legjobb barátnők voltak. Ám Cassie meghalt, Lia anyját lefoglalja a mások életének megmentése, apja nincs otthon, mert az ügyeit intézi, a mostohaanyjának fogalma sincs, Lia fejében pedig egyre mondja a hang, hogy te parancsolsz, maradj erős, adj le még többet, nyomjál még kevesebbet. Ha így folytatja – vékony, vékonyabb, legvékonyabb – egyszer talán eltűnhet mindenestül.
Ebben a regényben, amely Laurie Halse Anderson legmegrázóbb alkotása a Nemzeti Könyvdíjat elnyert Hadd mondjam el óta, az író egy lányt kísér el a hátborzongató alászállásra az anorexia mindent megemésztő bugyraiba.
---------------------------------------------------------------------------------
Ez egy nagyon jól megírt történet az anorexiáról!
Borzasztó betegség, önértékelési zavar, szinte sokkoló ahogy egyre mélyebben süllyednek ebbe az apátiába és csak fogynak, fogynak, mégis hájasnak érzik magukat.
Minden szülőnek kötelező olvasmánnyá tenném!
Mert ezzel a fogyással valamit üzennek ezek a fiatalok.
Depressziót, kudarcokat ellensúlyoznak az éhezéssel, hogy legalább ebben sikeresnek érezzék magukat, ahogy elérik az áhított mínusz kilókat.
Borzasztó betegség, önértékelési zavar, szinte sokkoló ahogy egyre mélyebben süllyednek ebbe az apátiába és csak fogynak, fogynak, mégis hájasnak érzik magukat.
Minden szülőnek kötelező olvasmánnyá tenném!
Mert ezzel a fogyással valamit üzennek ezek a fiatalok.
Depressziót, kudarcokat ellensúlyoznak az éhezéssel, hogy legalább ebben sikeresnek érezzék magukat, ahogy elérik az áhított mínusz kilókat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése