A modern budapesti úrinő

 Szécsi Noémi · Géra Eleonóra
A modern budapesti úrinő (A budapesti úrinő magánélete 2.)


A "haladó vagy korszerű", „érdekes”, „a hagyományt nem követő”, „szokatlan”, „divatos” vagy „praktikus” jelentéssel bíró „modern” jelzőt a háború után egyre nagyobb kedvvel alkalmazták magukra a nők, ha azt akarták kifejezni, hogy haladnak a korral, divatosak, fiatal(os)ak, szakítanak a tradíciókkal, dinamikusak, észszerűen gondolkodnak… A modern lány magától értetődőnek érezte, hogy középiskolába jár, még ha nem is feltétlenül szeretne továbbtanulni, a modern nő rúzsozta magát és nyáron fürdőtrikóban evezett a Dunán, hogy lebarnuljon, a modern anya akkor érezte magát biztonságban, ha kórházban szült, a modern úriasszony porszívót vett cselédjének… A korszellemhez igazodó, magát modernnek tartó asszony tehát hitt az önérvényesítésben, a társadalmi fejlődésben, az orvostudományban és a technikában – azaz a modern lét vívmányaiban.
A modern budapesti úrinő (1914-1939) két nézőpontot – a város- és művelődéstörténészét, valamint a nőtörténet iránt elkötelezett íróét – alkalmazva arra vállalkozik, hogy korabeli naplók, memoárok és levelezések, egykorú újságcikkek és irodalmi művek segítségével, olykor statisztikákra és tudományos feldolgozásokra támaszkodva felvázolja az egyik háború kitörésétől a másikig azokat a történéseket, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolták az adott korszakban a fővárosban élő középosztálybeli nők hétköznapjaira. Ismerteti a kor női sorsainak sajátos tendenciáit, a magánélet jellegzetes szokásait, azzal a szándékkal, hogy felkeltse a kutatók érdeklődését a számos, még feldolgozásra váró történelmi fehér folt iránt, legfőképpen pedig, hogy ráébressze az olvasót, hogy az életmódtörténetnek kijáró figyelemmel kezdje el magában felidézni közvetlen felmenői életét, hiszen az itt következő történetekben néha szüleink, nagyszüleink, dédszüleink sorsára is ráismerhetünk.

...................................................................................................................

Az első rész méltó folytatása!
Gratulálok az íróknak, nagy élmény volt olvasni.
Nagyon szeretem a régi magyar filmeket, sokat segített, hogy elképzeljem milyen lehetett az akkori élet.

A budapesti úrinő magánélete

Szécsi Noémi · Géra Eleonóra
A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)

Fedák Sári, Blaha Lujza, Jászai Mari, Beniczkyné Bajza Lenke, Jókai Mór udvartartása, a Feszty-szalon? A nőtörténetnek az a nagy korszaka, amelyben egy nő nem csak a szépségéről vagy a botrányairól híres, hanem művészként, tudósként is kitűnik, érvényesül, netán jól keres. Amikor pénzzé tudja tenni vagy befolyásra tudja váltani a tehetségét – a férfivagyonok és a férfikarrierek világában.
A századfordulón a főváros diktálja a színpadi, az irodalmi és az öltözködési divatot. Kiállításokat rendeznek, szalonokat, iskolákat nyitnak. Egyre több fiatal lány szeretne Budapesten szerencsét próbálni.

Itt játszódnak a regények, itt adják ki az újságokat, amelyekben egyre több a női szerző és a szerkesztő. A pesti lapok közlik a híreket és a pletykákat. Ezekben az újságokban jelennek meg a divat-tudósítások, amelyek hatására a vidéki lányok, asszonyok is Budapestről rendelik meg a kelengyéjüket, a kalapjukat, a báli ruhájukat és a társasági élethez szükséges egyéb kellékeket. A nők jogaiért folyó harcnak is Budapest a legfőbb színtere.

A budapesti nők magánélete a századfordulón tehát már egyre inkább közügy. A kötet szerzői újságcikkek, regények, visszaemlékezések és levéltárakból előkerült magániratok alapján érdekesnél érdekesebb női sorsokat idéznek elénk. Két szólamban mesélnek nagy jelentőségű eseményekről – szerelmekről, eljegyzésről, tanulmányokról, házasságkötésről, terhességről, szülésről, tönkrement frigyekről, halálesetekről – vagy éppen olyan praktikus dolgokról, mint a háztartási költségvetés, az öltözködés, a cselédtartás, a gyermekgondok és a nyaralás.

..............................................................................................

Minden, amit megkérdeztem volna az Üknagymamámtól!
Röviden így jellemezném ezt a nagyszerű kordokumentumot!
Szinte vonzódom az 1900-as évekhez, minden ilyen könyv érdekel ami ezt az időszakot dolgozza fel.
Ez a kötet nagyon jól kiegészíti Böszörményi Gyula regényeit, egymásra épülő téma.
Több napig húztam az olvasást, mindig csak egy pár fejezetet, hogy képzeletben minél tovább éljek ebben a századfordulóban.
Az én ük és dédszüleimtől nem maradtak levelezések vagy egyéb dokumentumok.
Nagymamám elbeszélései által nagy vonalakban ismertem a dédiket, de az ükszülőkről semmit nem tudok.