A tanítónő

 

Laura Baldini
A tanítónő

Róma, 1896. A fiatal Maria Montessorit mélyen megrendíti, amikor városa pszichiátriai klinikáján először találkozik „gyengeelméjűnek” nevezett gyerekekkel. A sivár kórteremben kísérteties csönd uralkodik, Maria szomorú gyermekarcokat lát. Amikor azonban játékszereket ad a kezükbe, a kicsik a szeme láttára kelnek életre letargiájukból.
Ez Maria addigi életének legboldogabb pillanata, egyszersmind példátlan pedagógiai pályafutásának kezdete. Elkötelezettsége, hivatástudata és ambíciója hamar meg is hozza a szakmai sikereket és hírnevet, úgy tűnik, karrierje megállíthatatlanul ível felfelé. Ám amikor beleszeret egy kollégájába, egyszerre minden megkérdőjeleződik, és Maria életének legnehezebb döntése elé kerül.

.........................................................................................................

 

Egy híres első olasz női orvos, tudós, tanító személye ennél többet érdemelt volna, leginkább csak a fiatal tanulmányi éveit dolgozta fel ebben a történetben.
A pedagógusok, óvónők ismerik az ő munkásságát, felfedezését, tudományát.
Bár az író megemlíti, hogy magánéletéről semmi nem maradt fent, ezért kevés fiktív cselekménnyel kiegészítette.
Olvastam, hogy sokan elítélték a magánéleti tettei miatt, engem nem lepett meg, az olaszok még jó 100 évvel később is hasonlóan kiközösítettek, ítélkeztek a nők felett. 
Szülei halála után magához vette a tíz éves fiát és ez nagyon nagy bátorság volt akkor.
 

 

 

Kisasszonyképző

 

Bódis Kriszta
Kisasszonyképző (Istenhegy 1.)

„Tüdős Klára olyan női ikon, akinek embersége, egyénisége, alkotóereje és tettei túlnőttek a huszadik századon. Az ő szobrát a történelem és az emberi nem drámája faragta, de valahogy úgy, ahogy tengervíz töri, pusztítja el a sziklákat. Én ezt a láthatatlan emlékművet most életre keltem.

Jó volna hozzájárulni Tüdős Klára reneszánszához, alkotásai, munkája, élete újrafelfedezéséhez. Tragikus, hogy azok a művek, amiket nem hozhatott létre – vagy azért, mert nőnek született, vagy azért, mert egy bizonyos társadalmi réteghez tartozott –, már soha nem fognak megszületni. Nem tudok lehetőséget adni, hogy teljes virágában kibontakoztathassa a tehetségét, amit életében nem ismertek el és nem ismertek fel, de talán fel tudom mutatni. Elveszett álmait nem tudom beteljesíteni, de tovább álmodni igen.

Azt remélem, hogy Tüdős Klára erős személyisége, ideológiák fölötti békességre törekvése, Isten-keresése, mélyülő, tettre kész hite, életének példája rezonanciára talál az olvasó lelkében.”

Bódis Kriszta

.........................................................................................................................

1895. július 20-án született Debrecenben és 1980. április 16-án hunyt el Budapesten Zsindelyné Tüdős Klára jelmez- és divattervező, népművészeti kutató.
Gyerekként járt hangversenyre, néptáncolt, és rajongta a színházat
15 évesen külföldre ment tanulni, három évet töltött Svájcban, Angliában, Hollandiában, Németországban. Ügyvéd apjának halála után anyagi nehézségekkel küzdött a család.
Míg az Iparművészeti Főiskolán tanult Budapesten, az Operában töltötte estéit, mozgásművészetet oktatott – későbbi tervei között szerepelt a helleraui intézet mintájára egy magyar mozgásművészeti központ létrehozása -, hogy eltartsa magát. Férjhez ment.

Ezt az időszakot ismerhetjük meg az első részben.
Nekem kicsit túl hosszú elnyújtott volt a gyerekkor.
Azt hogy szárnyaljon, tanuljon és modernebb életmódot élhessen, leginkább édesapjának köszönhette.

Egy szabad nő

Menyhért Anna
Egy szabad nő

„Öngyilkos lett korunk legnagyobb írója. Bródy Sándor…" – kiáltozza egy rikkancs 1905. július harmadikán Budapesten. Egy konflis suhan el mellette, benne egy nő megdöbbenve, rémülten hallgatja a hírt. Az író szeretője az, Erdős Renée. Csak nem ő, csak nem a szakításuk okozta a tragédiát?
Erdős Renée-t a Bródy Sándorhoz fűződő viharos szerelme mellett erotikus regényeiről ismeri az utókor. De ki is volt ő valójában? Egy győri zsidó lány, aki családját hátrahagyva Budapestre költözött, hogy megvalósítsa álmát, és színésznő legyen a fővárosban? Formabontó, modern költőnő, aki az írásnak él, és az első nő, aki meg is tud élni belőle? Ünnepelt szerző, aki először vetette papírra kendőzetlenül, mi a női vágy, és akiért tömegek rajonganak? Az élet királynője, akinek a lába előtt összetört szívek hevernek? Vagy egy magányos lélek, aki saját magát keresi, és egy olyan világban kell helytállnia, amely gyanakodva figyeli, ha egy nő többet, mást akar, mint amit a normák előírnak…

----------------------------------------------------------------------------------

A budapesti úrinők című könyv után egyértelmű volt, hogy érdekelni fog Erdős Renée élete.
Nem volt könnyű szabad nőnek lennie az 1900-as évek elején, ekkor még nagyon prűd és sznob társadalomban éltek.
Merész versei és novellái miatt nem csak férfiak, hanem nők is rajongtak érte.
A kor lapkiadói, költői, írói is szerepet kaptak ebben a regényben, az utolsó lapokon fotókkal illusztrálva.

"S hideg mosollyal, büszkén, emberül
Nézek szemébe az egész világnak"
(Erdős Renée)


" Az én világom a szelíd magány,
Az én örömöm megfér egy kis dalban.
S ha bús órák felhője tör reám,
Nem zúgolódom. Csak sírok magamban"
(Erdős Renée)

Mrs.Hemingway

Naomi Wood
Mrs. Hemingway

A párizsi feleség csupán a történet kezdete volt…

Hadley, Pauline, Martha és Mary. Ernest Hemingway feleségeként mind a négyen tudták, milyen generációjuk leghíresebb, legvonzóbb íróját szeretni, és általa szeretve lenni. Mindannyian azt gondolták, hogy szerelmük örökké tart majd, és mindannyian tévedtek: egyik nő sem volt képes megtartani őt.

------------------------------------------------------------------------------------

Nekem tetszett, kíváncsi voltam rá, hogy Hadley után milyen nőket vett feleségül, jobb vagy rosszabb kapcsolatok voltak e. 

Nem csalatkoztam Hemingwayben, adta önmagát :-)