Nyáridő a kis francia panzióban

 Helen Pollard
Nyáridő a kis francia panzióban (Rózsakert 3.)

Nyári napsütés, hűtött fehérbor és szívdöglesztő vőlegény.
Semmi sem állhat a tökéletes boldogság útjába…
Vagy mégis?
Emmy Jamieson imádja új életét a meseszép Rózsakert panzió menedzsereként a varázslatos Loire-völgy lágy dombjai és napraforgótáblái között. A karamellszín szemű Alainnel rövidesen összeházasodnak, vagyis minden a lehető legtökéletesebben alakul.

Egy-egy pohár (demizson) bor mellett még Emmy anyjának terminátor-örömanya szervezkedése is elviselhető, amiatt a szolid kis vészjelzés miatt pedig, ami Alain exe irányából csilingel, nyilvánvalóan felesleges volna aggódni. Hiszen Rupert, a panzió tulajdonosa és egy sor régi és új barát gondoskodik arról, hogy semmi se állhasson Emmy boldogságának útjába.

Már küszöbön a nagy nap, amikor egy titok a múltból egyszerre mindent a feje tetejére állít. Vajon sikerül mégis megtartani a megálmodott, idilli, francia esküvőt, vagy Emmy kénytelen lesz összetört szívvel visszatérni Angliába?

....................................................................................................

Annyira imádom ezt a sorozatot, üdítően hat rám.
Minden szereplő kedvencem lett és ez a könnyed franciás stílus is, ahogy a gasztro vonallal ékesítve van.
Ez egy 3 részes sorozat, sajnos ez a befejező része.
Hiányozni fognak a szereplők.

Visszatérés a kis francia panzióba

Helen Pollard
Visszatérés a kis francia panzióba (Rózsakert 2.)



Felhőtlen napsütés, bimbózó szerelem, egy pohár francia bor… mégis mi gond lehet?

Onnantól, hogy Emmy Jamieson hátat fordít régi életének, és elszegődik panzióvezetőnek barátja, Rupert mellé, a szőlőtől zöldellő francia vidék egy meseszép panziójába, a La Cour des Roses-ba, a kérdés már csak az, vajon hogyan boldogul új szerepében.

Ám Emmy és Rupert a panzió fennállásának legkeményebb feladatával néz szembe: vészesen közelít a szeszélyes, ám annál öntudatosabb Thomson família hatalmas családi találkozója. A panzióban rövidesen mozdulni sem lehet majd a felfújható matracoktól és a kertben állomásozó lakókocsiktól.

Emmy felkészült a megmérettetésre, és szerencsére a jóképű, karamellszín szemű, félig francia könyvelő, Alain segítségében is bízhat. Arra azonban, hogy a La Cour des Roses-ban meztelenül járkál álmában egy híres utazási blog írója, ráadásul Rupert rosszmájú ex-neje is felbukkan, egyikük sem számít.

Glória nem tartja magában gonosz megjegyzéseit Emmy új szerepével, Rupert pénzügyeivel, sőt a gyanútlan Alainnel kapcsolatban sem, amivel mindent fenekestül felforgat. Pedig Emmy már egészen beleélte magát, milyen csodás élet vár rá a véget nem érő napsütés, az igaz szerelem és a sok nevetés világágban. Vajon tényleg búcsút kell mondania az álmainak?

...............................................................................................................................

Kedvelem ezt a zajos, családias, panziós életet.
Mintha köztük élnék, úgy éreztem magam, jó volt velük időzni.

A kis francia panzió

Helen Pollard
A kis francia panzió (Rózsakert 1.)

Napfény, croissant és jó borok. Semmi sem állhat a tökéletes nyaralás útjába. Vagy mégis?

Amikor Emmy Jamieson a barátjával, Nathannel együtt megérkezik Franciaországba, a mesésen szép, Loire-völgyi panzióba, a Cour des Roses-ba, nem vágyik másra, mint két hét jól megérdemelt pihenésre. A kapcsolatukra igazán ráfért már egy kis töltekezés. Emmy bízik abban, hogy a nyaralástól minden helyre zökken közöttük. Ám szinte kis sem pakolják a csomagjaikat, Nathan máris összegabalyodik Rupert, a tulaj feleségével, a csini, ám korántsem mai csirke Glóriával.

Az amúgy is rossz bőrben lévő, ráadásul most már felszarvazott Rupertet alaposan fejbe kólintja az eset. Emmy felelősnek érzi magát a történtek miatt, és egy nagylelkű pillanatában (egy üveg bor után) felajánlja, hogy a segít a panzió körüli munkákban: neki is jobb, ha inkább ágyneműket cserél, és nem a saját nyomorúságán rágódik.

A panzió körüli teendők és a pezsgő, kisvárosi élet ellenállhatatlanul magával ragadja Emmyt. Hamarosan azon kapja magát, hogy egy sor új barátot szerzett. Ott van Ryan, az észveszejtően dögös kertészfiú és Alain, a rettenetesen bosszantó, ám annál jobb képű könyvelő, így Nathan emléke hamarosan halványodni kezd.

Ahogy telnek a friss croissant-nal és mennyei kávéval kényeztető reggelek, és a virág- és szántóföldillatú esték, Emmy egyre otthonosabban érzi magát Rupert panziójában. De ki lenne képes olyan őrültségre, hogy hátrahagyja a barátait, a családját, a munkáját és mindazt, amiért odahaza, Angliában annyit dolgozott, és mindent feltegyen egyetlen lapra: egy helyre, ahova eredetileg csak nyaralni jött…?

........................................................................................................

Annyira szeretem az ilyen pozitív könyveket, jót tesz a lelkemnek!
Kedves, szórakoztató történet, kellemesen hat az olvasóra.