Egy év Velencében

 Nicky Pellegrino
Egy év Velencében

Újabb csodás regény a nagy sikerű OLASZORSZÁG, SZERETLEK! szerzőjétől.

Kat sikeres, Angliában élő újságírónő, aki legalább annyira szeret utazni, mint enni. Televíziós műsorában a világ legkülönösebb helyeire kalauzolja a nézőket. Amikor a tévésorozat véget ér, Kat találkozik egy sármos idegennel. A férfi Velencében él, és egy régi, családi szállodát vezet. Szexis, okos, kedves. Tényleg létezik ilyen pasi a földön? Miután a kapcsolatuk szorossá válik, megállapodnak abban, hogy Kat egy évre Velencébe költözik hozzá. Besegít a szállodába, és könyvet ír a városról, tele titkos helyekkel és hagyományos receptekkel. Ennyi idő alatt igazán kiismerhető Velence összes étterme, péksége, cukrászdája. De vajon Massimo is, a vonzó olasz férfi?

............................................................................................................

Közepesre értékelem, leginkább a gasztro részek tetszettek.
Egyébként nagyon unalmasnak írta le Velencét, kicsit csalódtam.
Életvidám pörgős eseménydús könyvet vártam, hát ez nem az volt.

Olaszország, szeretlek!

Nicky Pellegrino
Olaszország, szeretlek!

Csodálatos történet a szerelemről és az itáliai konyha titkairól.
1964, Dél-Olaszország. Mintha megállt volna az idő San Giulioban, a békés, napsütötte faluban. Az asszonyok itt még naponta frissen sütik a kenyeret, és esténként egy kis pletykálkodásra jönnek össze a Caffé Angeli illatos kávéi és süteményei mellett.
1968,Róma. A Carozza család legidősebb lánya az olasz fővárosba szökik a szerelmével a kis faluból. Alig tud valamit a titokzatos férfiről, de szenvedélyesen szereti. Amikor keservesen csalódik benne, és terhes lesz tőle, nincs más választása, hazatér a szüleihez.
2000, Dél-Olaszország. Egy fiatal nő érkezik Londonból a kis faluba…

....................................................................................................

Én is szeretem! :-)
Olasz falusi élet, az akkori szegénység, a család becsülete és mennyei olasz ételek, ízek kavalkádja.
Gasztro könyv a javából, hagymát és fokhagymát nem tesznek egyszerre egy ételbe és mindig csak egy egy fűszerrel ízesítenek, hogy ne nyomják el az ízeket, no és a valódi olívaolaj nélkül elképzelhetetlen az olasz konyha.

Szerelem az olajfák között

Annie Hawes
Szerelem az olajfák között

Annie Hawes skót-angol szerzőt vidám, szórakoztató Extra szűz című könyvében már megismerhettük. Kalandjai folytatódnak a varázslatos Ligur-tenger közelében található festői olasz falucska, San Pietro olajfaültetvényekkel borított, meredek lejtőin.
Sikerül gyökeret vernie az övétől annyira idegen világban, már szinte valódi San Pietró-i olajbogyó termelőnek érzi magát.
Műveli imádott olajfáit és kertjét, s közben szüntelen gyönyörűséggel tölti el a környezet, a réges-régi öszvércsapások behálózta meredek hegyoldalak, a színét percről-percre változtató Ligur-tenger, az áradó napfény, a hihetetlen színjátékot produkáló naplemente, az őserdei bujaságú természet, a középkorból itt maradt, érintetlennek látszó megszámlálhatatlan kisváros.
Ám mindenek fölött a kirobbanó temperamentumú olaszokat élvezi, akik körül mindig történik valami.

-----------------------------------------------------------------------

Mah! La mamma.... déli olasz család, egy angol nő szemével!
Tipikus déli mediterrán temperamentum.
Aki szereti a hasonló jellegű gasztro leírású könyveket, azoknak tetszeni fog.

Életünk a Tatin utcában

Susan Loomis
Életünk a Tatin utcában


Susanne immár öt éve él családjával a normandiai városban, Louviers-ben. Mindent megtesz azért, hogy igazi kisvárosi francia feleség legyen belőle: kisfiát a helyi iskolába íratja be, ő maga rendszeresen jár a piacra, otthon istenien főz, és még arra is ügyel, hogy példát vegyen a francia nők sikkes öltözködéséről. Munkáját – azaz a gasztronómiai újságírást – változatlan lelkesedéssel folytatja, és belekezd egy, a francia vidéki konyha receptjeit bemutató szakácskönyv írásába. De közben már körvonalazódik az új terv: gyönyörű házukban egy főzőiskola beindítása. És rengeteg tervezgetés, rajzolgatás, még több fáradság és munka után végül is sikerül: megkezdi működését a Tatin utcai főzőiskola.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Ebben a könyvében bővebben ír a családi életéről mint a főzőiskoláról, de cseppet sem bántam.
Nagyon tetszettek a gyerekekről írt fejezetek, édes az a kislány, - le manége, le manége (körhinta)...imádom Pájizt!- :-)
A nagyfiú sportimádatának megvalósítása, milyen nehézségek adódtak, hogyan sikerült megoldaniuk, minden erejükkel támogatják a gyerekek fejlődését.
Susan főzőiskolája után, férje Michael szakmai támogatása következett, ő szobrász. Ez nagyon tetszett a párkapcsolatukban, hogy önzés nélkül képesek voltak lemondani saját álmaikról, amíg párjukat támogatták.
Az utolsó oldalakat könnyezve olvastam, ahogy leírja, hogy mindegy hol élünk, a hazaszeretet mindig megmarad. Vegyes nemzetiségű emberek barátsága, miként kezet nyújtanak egymás felé és nem egymást okolják mások által elkövetett tettekért.

Ház a Tatin utcán

Susan Loomis
Ház a Tatin utcán

A fiatal amerikai lány, Susan Loomis friss diplomával a zsebében érkezik Párizs egyik legpatinásabb főzőiskolájába, hogy megvalósítsa álmát: az étel legyen az élete. De az itt eltöltött idő nemcsak gasztronómiai író-karrierjének lesz első lépcsője – utazgatásai során végérvényesen beleszeret a francia vidéki életbe és ínycsiklandó ételeibe. Ezért tíz esztendővel később, amikor megbízást kap egy francia szakácskönyv megírására, férjével és kisfiával együtt áttelepül a festői normandiai kisvárosba, Louviers-be. Így az „amerikai-nő”-bol lassacskán Suzanne lesz, és miközben lelkesen beleveti magát a munkába, családjával együtt a kisváros mindennapjainak fontos részévé válik. Ebben a könyvében az első néhány év élményeit idézi fel sok humorral és bájjal.

--------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves kis történet, egy nagyon vidám pozitív főszereplővel.
Nekem tetszik ez az amerikai mentalitás, merj álmodni és valósítsd meg!
Több ilyen főzős receptes könyv olvasása után, azt kell írnom, hogy egyik kedvencem a Tatin utca lett, maga a ház, a környék elragadó, jaj de szeretnék egy ilyen házikóban élni.
A recepteknél szinte az ételek illatát, ízét éreztem ahogy leírta.
Megyek is, folytatom a második résszel ;-)

Piknik Provence-ban

Elizabeth Bard
Piknik Provence-ban

Amikor Párizs szívében, a közös szerelmi fészkükbe vezető csigalépcsőn Elizabeth Bard követi az ő jóképű franciáját, mindketten azt hiszik, megtalálták a tökéletes otthonukat.

Az élet mégis mást akar. Első gyermekük születése előtt egy romantikus kiruccanáson Elizabeth-t és Gwendalt megigézi egy ódon, történelmi emlékeket idéző ház, és úgy döntenek, hogy vidékre költöznek – bezárkóznak, megrekednek, sőt egyenest az arrafelé kitalált Le Creuset öntöttvas lábosokba bújnak –, a francia vidék kék ege alá, a levendulamezők és napfényízű őszibarackok világába.

A Piknik Provence-ban visszaemlékezés és csokitól maszatos szakácskönyv, arról beszél, mi következik a boldogító „igen" után, és figyelmeztet minket, hogy az élet – konyhán belül és kívül – nem más, mint találkozás az ismeretlennel.

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Folytatódik a történet remek receptekkel, ebből is kiírtam pár finomságot.
Érdekes volt, ahogy a nagyvárosi harmincasok nyugodt csöndes vidéki életre vágytak. A nyugodtság nem mindig jött össze, mivel vállalkozásba kezdtek. 

Ebben a kis helységben azonban, a zárkózott franciák már sokkal segítőkészebbek barátságosabbak voltak.
Előkerült az élet nagy kérdése, hogy fiúk csak az európai iskolát, gondolkodást ismerje meg, vagy pár évet amerikai iskolában töltsön, hogy átvegye a verseny és szabadság szellemét.
Így az életük, még nyitott kérdésekkel zárult, hátha megírja egy újabb regényben.

Ebéd Párizsban

Elizabeth Bard
Ebéd Párizsban

Egy párizsi hétvége alkalmával Elizabeth Bard együtt ebédelt egy sármos franciával – és soha többé nem tért haza.
Vajon szerelem volt első látásra? Vagy az volt a döntő mozzanat, hogy a kés könnyedén siklott keresztül a pavé au poivre-on, és a hús rózsaszín leve étvágygerjesztően folyt rá a vajas borsmártásra? Az Ebéd Párizsban egy fiatal amerikai nő két szenvedélyes – újdonsült kedveséhez és a francia konyhaművészethez fűződő – szerelmi viszonyának hiteles krónikája. Elizabeth, miután fogja magát és új életet kezd a világ legromantikusabb városában, lelkesen veti bele magát a nyüzsgő piacok, a hangulatos bisztrók és a nádszálvékony femmes fatales-ok világába.

----------------------------------------------------------------------------------------------

Ez a könyv inkább gasztro vonalon jeleskedik, fenséges francia ételek, receptek leírásával egészíti ki a francia életvitelt. Közben megismerhetjük a tipikus amerikai mentalitást, a francia vagyis európai gondolkodást, amelyben tényleg magunkra ismerhetünk mennyire különböző felfogásúak vagyunk, én erre azt mondom így kerek a világ.
A család története Provence-ban folytatódik.

Ezer nap a palotában

Marlena de Blasi
Ezer nap a palotában

Marlena de Blasi, aki már Velencébe és Toszkánába is olvasóit magával csábító hévvel szerelmesedett bele, most Olaszország újabb vidékére, Umbriába indul, hogy férjével, Fernandóval az ódon városba, Orvietóba költözzön. Ezen a tájékon se tengerpart, se közeli országhatár, így kevesebb az idegen, és nehezebben is fogadják be a jövevényeket. Marlena hozzálát, hogy befészkelje magát az új helyre, és azzal nyeri meg újdonsült szomszédjait, amihez a legjobban ért: befőzi magát a szívükbe. Történelmi érdekességekben bővelkedő, a táj szépségeit megidéző önéletrajzi írása hol romantikus és érzéki, hol ujjongóan vidám, miközben keresi a helyes egyensúlyt ebben a domb teteji városban, és persze a megfelelő otthont is – amely ezúttal egy tizenhatodik századi, félig-meddig romos palazzo egykori bálterme.

------------------------------------------------------------------------------------------------

Nekem tetszik az írónő stílusa, életteli, optimista és az az ízorgia ahogy leírja az étkezéseket hmmm, mindig éhes leszek :-).
Most sem maradt ki az olasz temperamentum, ej ráérünk még :-)

Ezer nap Toszkánában

Marlena de Blasi
Ezer nap Toszkánában

Újabb kóstoló az Ezer nap Velencében szerzőjének szenvedélyes életéből Marlena, az újdonsült velencei feleség életének ez az újabb ízes szelete a házaspár Toszkánába költözését meséli el. A két ember határtalan lelkesedéssel és igencsak behatárolt anyagiakkal indul útnak a lagúnák városából egy kétszáz lelket számláló falucskába, időtlen idők óta művelt olajfaligetek és etruszk hőforrások közé.
Beköltöznek egy félig-meddig renovált egykori istállóba, ahol se telefon, se központi fűtés, a konyha pedig csak talpalatnyi, és hamarosan összebarátkoznak Barlozzóval, a falu önjelölt elöljárójával. Barlozzo gazdag helyi folklórral átitatott elbeszélései betekintést engednek számukra – és számunkra is – Toscana lelkébe.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ezt a könyvet éhesen tilos olvasni :-).
Mennyi érzéssel és szenvedéllyel írja le a mennyei ízeket hmmm...pedig oly egyszerű étek a legtöbb recept, mégis szinte úgy érzi az ember, hogy nem csak olvassa, hanem maga is épp falatozza :-)
Nagyon megfogott az olasz falucska lakóinak összetartása, ahogy egymást segítik és nem irigyek egymásra, mint kicsiny hazánk mentalitása.
Kedves kis könyv, érdemes elolvasni akár a mediterrán étkezés miatt is.

Ezer nap Velencében

Marlena de Blasi
Ezer nap Velencében

Marlena, az ötvenes éveinek elején járó, elvált amerikai nő Velencébe készül, hogy cikket írjon a város gasztronómiájáról. Nincs kedve oda utazni: nem vonzza a város, amelybe mindenki szerelmes. És baljós előérzete beigazolódik: velencei útja után élete fenekestül felfordul. Belép az életébe egy férfi, – az Idegen – akiért Marlena otthagy mindent: házat, munkát, lassan felnőtté váló gyermekeket, és megpróbál igazi olasz feleség lenni. Ám ez nem könnyű ebben a meggyökeresedett, ősi városban – itt meg kell küzdenie a helyiek előítéletével, szokásaival, a férj rigolyáival, na és saját, szenvedélyes természetével. A nem várt, megható szerelem azonban minden viharon átsegíti, miközben Marlena egyre csak kóstol, kísérletezik, receptet ír és főz a csodás Velencében. A könyvben egyszerű, remek olasz receptek találhatók.

------------------------------------------------------------------------------------------------

Könnyed olasz stílus.
Nyaralás előtt feltétlen elolvasandó, izgalmasabb felfedezni a könyvben szereplő helyszíneket, kávézókat, pékségeket és a piacot.
Bár azóta eltelt 20 év, nem valószínű, hogy azok a kofák, árusok még ott árulnak.
Hmmm és a receptek, ahogy leírja, jajjj szinte éreztem az illatát, ízét :-)
Jöjjön Toszkána!

Csokoládé

Joanne Harris
Csokoládé

Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja… Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.

-------------------------------------------------

Kezdem azzal, hogy közben megettem egy tábla csokoládét és forró csokis kakaót szürcsölgettem :-)
Lassú édes kábulat, keserédes, némi humorral fűszerezve...röviden jellemezve.
Tetszett a három főszereplő felépítése, Vianne harca a pappal és Armande humora.