Életünk a Tatin utcában
Susanne immár öt éve él családjával a normandiai városban, Louviers-ben. Mindent megtesz azért, hogy igazi kisvárosi francia feleség legyen belőle: kisfiát a helyi iskolába íratja be, ő maga rendszeresen jár a piacra, otthon istenien főz, és még arra is ügyel, hogy példát vegyen a francia nők sikkes öltözködéséről. Munkáját – azaz a gasztronómiai újságírást – változatlan lelkesedéssel folytatja, és belekezd egy, a francia vidéki konyha receptjeit bemutató szakácskönyv írásába. De közben már körvonalazódik az új terv: gyönyörű házukban egy főzőiskola beindítása. És rengeteg tervezgetés, rajzolgatás, még több fáradság és munka után végül is sikerül: megkezdi működését a Tatin utcai főzőiskola.
-------------------------------------------------------------------------------------------------
Ebben a könyvében bővebben ír a családi életéről mint a főzőiskoláról, de cseppet sem bántam.
Nagyon tetszettek a gyerekekről írt fejezetek, édes az a kislány, - le manége, le manége (körhinta)...imádom Pájizt!- :-)
A nagyfiú sportimádatának megvalósítása, milyen nehézségek adódtak, hogyan sikerült megoldaniuk, minden erejükkel támogatják a gyerekek fejlődését.
Susan főzőiskolája után, férje Michael szakmai támogatása következett, ő szobrász. Ez nagyon tetszett a párkapcsolatukban, hogy önzés nélkül képesek voltak lemondani saját álmaikról, amíg párjukat támogatták.
Az utolsó oldalakat könnyezve olvastam, ahogy leírja, hogy mindegy hol élünk, a hazaszeretet mindig megmarad. Vegyes nemzetiségű emberek barátsága, miként kezet nyújtanak egymás felé és nem egymást okolják mások által elkövetett tettekért.
