El Camino
Akik túlélték a halál pillanatát, azt mondják, pár másodperc alatt lepereg a szemük előtt az életük. De csak ott, az utolsó pillanatban kristályosodik ki a lényeg – akkor általában már késő.
Én negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem életem filmjét – még időben. Mint amikor a sötétben váratlanul felkapcsolják a villanyt… Megismerhettem a lényeget… Zarándoklatra indultam, fájdalmas vezeklés lett belőle. Egy olyan „bűnért”, amiről nem is tudtam, hogy elkövettem. Amit itt leírtam, nem a képzelet szüleménye. Legyalogoltam a nyolcszáz kilométert, és átéltem minden pillanatát. Remegtem a döbbenettől, amikor kézzel foghatóvá vált a csoda, és sírtam a zavarodottságtól, amikor nem értettem, mi történik velem. Ha más meséli, amit ott átéltem, azt mondom, túl színes a fantáziája.
------------------------------------------------------------------------------------------
Túl sokat vártam tőle, nekem a Vadon sokkal jobban tetszett, egészen más hangulatú volt az a könyv.
Ez nekem inkább zsurnaliszta műfajnak tűnt. Ebben a témában kevés jó könyvet találtam, talán az az oka, hogy az El Camino-n szinte tömeg vándorol, olyan turistáskodásnak, divatnak tűnik.
Pedig szívesen olvasnék róla egy jó útleírást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése