Jégviráglányok

Laurie Halse Anderson
Jégviráglányok

– Halott lány közeledik – mondják a fiúk a folyosón.
– Áruld el a titkodat! – suttogják a lányok egyik vécéből a másikba.
Én vagyok az a lány.
A combjaim közötti hézag, a hézagon átsütő fény vagyok.
Porcelán keretre drótozott csontváz vagyok, az, amit ők akarnak.

Lia és Cassie, a piszkafa testbe fagyott jégviráglányok, valamikor a legjobb barátnők voltak. Ám Cassie meghalt, Lia anyját lefoglalja a mások életének megmentése, apja nincs otthon, mert az ügyeit intézi, a mostohaanyjának fogalma sincs, Lia fejében pedig egyre mondja a hang, hogy te parancsolsz, maradj erős, adj le még többet, nyomjál még kevesebbet. Ha így folytatja – vékony, vékonyabb, legvékonyabb – egyszer talán eltűnhet mindenestül.
Ebben a regényben, amely Laurie Halse Anderson legmegrázóbb alkotása a Nemzeti Könyvdíjat elnyert Hadd mondjam el óta, az író egy lányt kísér el a hátborzongató alászállásra az anorexia mindent megemésztő bugyraiba.

---------------------------------------------------------------------------------

Ez egy nagyon jól megírt történet az anorexiáról!
Borzasztó betegség, önértékelési zavar, szinte sokkoló ahogy egyre mélyebben süllyednek ebbe az apátiába és csak fogynak, fogynak, mégis hájasnak érzik magukat.
Minden szülőnek kötelező olvasmánnyá tenném!
Mert ezzel a fogyással valamit üzennek ezek a fiatalok.
Depressziót, kudarcokat ellensúlyoznak az éhezéssel, hogy legalább ebben sikeresnek érezzék magukat, ahogy elérik az áhított mínusz kilókat.

Piknik Provence-ban

Elizabeth Bard
Piknik Provence-ban

Amikor Párizs szívében, a közös szerelmi fészkükbe vezető csigalépcsőn Elizabeth Bard követi az ő jóképű franciáját, mindketten azt hiszik, megtalálták a tökéletes otthonukat.

Az élet mégis mást akar. Első gyermekük születése előtt egy romantikus kiruccanáson Elizabeth-t és Gwendalt megigézi egy ódon, történelmi emlékeket idéző ház, és úgy döntenek, hogy vidékre költöznek – bezárkóznak, megrekednek, sőt egyenest az arrafelé kitalált Le Creuset öntöttvas lábosokba bújnak –, a francia vidék kék ege alá, a levendulamezők és napfényízű őszibarackok világába.

A Piknik Provence-ban visszaemlékezés és csokitól maszatos szakácskönyv, arról beszél, mi következik a boldogító „igen" után, és figyelmeztet minket, hogy az élet – konyhán belül és kívül – nem más, mint találkozás az ismeretlennel.

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Folytatódik a történet remek receptekkel, ebből is kiírtam pár finomságot.
Érdekes volt, ahogy a nagyvárosi harmincasok nyugodt csöndes vidéki életre vágytak. A nyugodtság nem mindig jött össze, mivel vállalkozásba kezdtek. 

Ebben a kis helységben azonban, a zárkózott franciák már sokkal segítőkészebbek barátságosabbak voltak.
Előkerült az élet nagy kérdése, hogy fiúk csak az európai iskolát, gondolkodást ismerje meg, vagy pár évet amerikai iskolában töltsön, hogy átvegye a verseny és szabadság szellemét.
Így az életük, még nyitott kérdésekkel zárult, hátha megírja egy újabb regényben.

Ízek, imák, szerelmek

Elizabeth Gilbert
Ízek, imák, szerelmek

Elizabeth Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja olvasóit, vele együtt tanulhatjuk meg, mit jelent megismerni, megszeretni, és ha kell, elengedni az embereket.
Elizabeth harmincas, sikeres nő – volt. Gazdag férj, álomház, fényes karrier. Egyik pillanatról a másikra az élete mégis romokban hevert, látszólag ok nélkül. Egy szörnyű válás és az azt követő depresszió után, megmérgezett kapcsolatokkal a háta mögött nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között bizonyítja, hogy mind a boldog pillanatokat keressük, akármelyik szegletében élünk is e világnak. Őszinte, humoros és mély érzelmű könyve mindannyiunknak szól, akik ébredtünk már úgy, hogy „ettől a naptól kezdve változtatok az életemen”. Egy nő, aki nem akart többé megfelelni. Egy nő, aki elengedte a jelenét, és megtalálta a boldogságát.

----------------------------------------------------------------------------------------

Ezt a könyvet egy rokonomtól kaptam, hogy olvassam el, mert neki nagyon tetszett.
Mivel ilyen útkeresésről, önmegvalósításról, elengedésről szól, kíváncsivá tett. Így a Vadon és az ElCamino regények után adtam neki egy esélyt.
Nagyon jó az írónő stílusa, már emiatt élvezet volt olvasni. 3 ország, 3 fejezet, ebből nekem az Olaszország és Indonézia tetszett a legjobban. Indiai rész kevésbé vonzott, sőt néha elkalandozott a gondolatom, legalább annyira szenvedés volt olvasni, mint amit maga az író érezhetett :-)
Gilbert is újságíró, utazgatás közben ő nem csak magára talált, pihent, hanem cikkeket írt és tervezte ezt a könyvét.
Közben kiderítettem, hogy Hűség címmel van ennek folytatása, ami megvan a könyvtárban, egyértelmű hogy elolvasom.

Esőcsináló

Tan Twan Eng
Esőcsináló

1939, Pinang, Malajzia. A tizenhat éves Philip Hutton mindig is számkivetettnek érezte magát. Angol édesapja és kínai édesanyja gyermekeként nem tartozott igazán egyik nemzethez sem. Ezen a nyáron azonban véget ér a magány időszaka: megismer egy japán diplomatát, Hayato Endót, aki mestere lesz, és idővel egyre szorosabbá válik a kapcsolatuk. Philip körbevezeti Endo szant a szigeten, megmutatva mindent, ami fontos és kedves számára, Endo szan pedig bevezeti a fiút a japán kultúra és gondolkodás világába, harcművészetre és a zen buddhizmus világszemléletére tanítja.
Az újonnan szerzett tudásnak és barátságnak azonban óriási ára van. Endo szant kötelessége a sajátjaihoz fűzi, amire Philip csak akkor döbben rá, amikor a japánok megszállják Malajziát.

----------------------------------------------------------------------------------------------

Nagyon tetszett!
Most a keleti világ szempontjából ismerhetjük meg a háborút, mikor a japánok megszállták Pinangot.
Közben bepillantást láthatunk a harcművészet tanításába, miként alakul át Philip gondolkodása, viselkedése, milyen hatással van rá mestere, aki az ellensége a háborúban. Érdekes volt és mélyen elgondolkodtató.
Az író Pinangban született és ez az első regénye, 2007-ben jelent meg, több díjat is nyert.

Ebéd Párizsban

Elizabeth Bard
Ebéd Párizsban

Egy párizsi hétvége alkalmával Elizabeth Bard együtt ebédelt egy sármos franciával – és soha többé nem tért haza.
Vajon szerelem volt első látásra? Vagy az volt a döntő mozzanat, hogy a kés könnyedén siklott keresztül a pavé au poivre-on, és a hús rózsaszín leve étvágygerjesztően folyt rá a vajas borsmártásra? Az Ebéd Párizsban egy fiatal amerikai nő két szenvedélyes – újdonsült kedveséhez és a francia konyhaművészethez fűződő – szerelmi viszonyának hiteles krónikája. Elizabeth, miután fogja magát és új életet kezd a világ legromantikusabb városában, lelkesen veti bele magát a nyüzsgő piacok, a hangulatos bisztrók és a nádszálvékony femmes fatales-ok világába.

----------------------------------------------------------------------------------------------

Ez a könyv inkább gasztro vonalon jeleskedik, fenséges francia ételek, receptek leírásával egészíti ki a francia életvitelt. Közben megismerhetjük a tipikus amerikai mentalitást, a francia vagyis európai gondolkodást, amelyben tényleg magunkra ismerhetünk mennyire különböző felfogásúak vagyunk, én erre azt mondom így kerek a világ.
A család története Provence-ban folytatódik.

El Camino

Sándor Anikó
El Camino

Akik túlélték a halál pillanatát, azt mondják, pár másodperc alatt lepereg a szemük előtt az életük. De csak ott, az utolsó pillanatban kristályosodik ki a lényeg – akkor általában már késő.
Én negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem életem filmjét – még időben. Mint amikor a sötétben váratlanul felkapcsolják a villanyt… Megismerhettem a lényeget… Zarándoklatra indultam, fájdalmas vezeklés lett belőle. Egy olyan „bűnért”, amiről nem is tudtam, hogy elkövettem. Amit itt leírtam, nem a képzelet szüleménye. Legyalogoltam a nyolcszáz kilométert, és átéltem minden pillanatát. Remegtem a döbbenettől, amikor kézzel foghatóvá vált a csoda, és sírtam a zavarodottságtól, amikor nem értettem, mi történik velem. Ha más meséli, amit ott átéltem, azt mondom, túl színes a fantáziája.

------------------------------------------------------------------------------------------

Túl sokat vártam tőle, nekem a Vadon sokkal jobban tetszett, egészen más hangulatú volt az a könyv.
Ez nekem inkább zsurnaliszta műfajnak tűnt. Ebben a témában kevés jó könyvet találtam, talán az az oka, hogy az El Camino-n szinte tömeg vándorol, olyan turistáskodásnak, divatnak tűnik.
Pedig szívesen olvasnék róla egy jó útleírást.