Egy szabad nő
„Öngyilkos lett korunk legnagyobb írója. Bródy Sándor…" – kiáltozza egy rikkancs 1905. július harmadikán Budapesten. Egy konflis suhan el mellette, benne egy nő megdöbbenve, rémülten hallgatja a hírt. Az író szeretője az, Erdős Renée. Csak nem ő, csak nem a szakításuk okozta a tragédiát?
Erdős Renée-t a Bródy Sándorhoz fűződő viharos szerelme mellett erotikus regényeiről ismeri az utókor. De ki is volt ő valójában? Egy győri zsidó lány, aki családját hátrahagyva Budapestre költözött, hogy megvalósítsa álmát, és színésznő legyen a fővárosban? Formabontó, modern költőnő, aki az írásnak él, és az első nő, aki meg is tud élni belőle? Ünnepelt szerző, aki először vetette papírra kendőzetlenül, mi a női vágy, és akiért tömegek rajonganak? Az élet királynője, akinek a lába előtt összetört szívek hevernek? Vagy egy magányos lélek, aki saját magát keresi, és egy olyan világban kell helytállnia, amely gyanakodva figyeli, ha egy nő többet, mást akar, mint amit a normák előírnak…
----------------------------------------------------------------------------------
A budapesti úrinők című könyv után egyértelmű volt, hogy érdekelni fog Erdős Renée élete.
Nem volt könnyű szabad nőnek lennie az 1900-as évek elején, ekkor még nagyon prűd és sznob társadalomban éltek.
Merész versei és novellái miatt nem csak férfiak, hanem nők is rajongtak érte.
A kor lapkiadói, költői, írói is szerepet kaptak ebben a regényben, az utolsó lapokon fotókkal illusztrálva.
"S hideg mosollyal, büszkén, emberül
Nézek szemébe az egész világnak"
(Erdős Renée)
" Az én világom a szelíd magány,
Az én örömöm megfér egy kis dalban.
S ha bús órák felhője tör reám,
Nem zúgolódom. Csak sírok magamban"
(Erdős Renée)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése