Menekülés Alaszkába
Alaszka, 1974.
Kiszámíthatatlan. Könyörtelen. Megszelídíthetetlen.
És van, akinek az utolsó lehetősége.
A vietnámi háborús veterán, Ernt Allbright képtelen beilleszkedni a társadalomba. Amikor sokadjára is elveszíti a munkáját, hirtelen döntést hoz: a családjával északra, Alaszkába költözik, hogy ott boldoguljanak, Amerika utolsó, igazi határvidékén.
A tizenhárom éves Leni serdülőkorának zűrzavarában is abban reménykedik, hogy az új vidék egy jobb jövővel kecsegtet majd a családja számára.
Eleinte úgy tűnik, Alaszkában az imáik meghallgattatásra találnak.
De a tél közeledtével, ahogy sötétség ereszkedik Alaszkára, Ernt gyenge mentális állapota romlásnak indul, a család pedig kezd összeomlani. A külvilág veszedelmei lassacskán elhalványulnak az odabenn lakozó fenyegetés mellett. A vadonban senki más nem mentheti meg őket, csak magukra számíthatnak.
Kristin Hannah regénye emberi sorsokról és egy olyan helyről, melynek sem szépsége, sem veszélyei nem hasonlíthatók semmi máshoz.
Merész, gyönyörű, letehetetlen történet szeretetről és veszteségről, a túlélésért való küzdelemről és a vadságról, amely az emberben és a természetben is ott bujkál.
.............................................................................................................................
Az írónő családja kalandor természetű, ez adta az ihletet ennek a történetnek.
Nekem tetszett még a drámai hangulat ellenére is.
Alaszka és az ismeretlen vadon leírásában ott volt az a tisztaság, az a hűvösség, szinte már ott éreztem magam.
A legszebb ebben a történetben az emberek összetartása, ahogy egymásra vannak utalva, irígység kizárva.
