Delfinmosoly
A delfinek ultrahang-jeleinek igen érdekes viselkedéstani vonzata van. hiszen ha „keresztüllátnak” egymáson, és feltehetőleg első kézből értesülnek egymás belső állapotáról, mi szükségük volna arcjátékra, hogy tudassák pl. hogylétüket? ha pedig tisztában vannak egymás belső állapotával, értelmetlenség volna érzéseiket, érzelmeiket eltitkolni. Vagy éppenséggel meghamisitani. Tökéletesen nyíltak, őszinték lehetnek. Átlátszóak. Nem ismerik a csalást vagy a hazugságot. Ami pedig ábrázatukat illeti – lényegében teljesen mindegy, hogy milyen, ezen az alapon akár kedves, szívélyes is lehet. Egy soha nem változó álarc. Örök mosoly.
............................................................................................................................
Valamikor régen már olvastam ezt a könyvet, akkor még naív és fiatal voltam, mégis emlékszem mennyire csalódtam az emberekben, hogy miért bántják az állatokat.
Azóta rájöttem, hogy ez csak a kezdet volt és mennyi gonosz ember van. :-(
A Flipper sorozat delfinidomárja meséli el ezt a történetet és időben 1955-1970 körül történtek.
Kedves Mindenki, amikor hasonló helyeken kirándulsz és élvezettel nézed a befogott állatokat, majd jusson eszedbe hogy mit is élhetnek át fogságban.
Hajrá Állatvédők!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése