Blaine Harden
Menekülés a 14-es táborból
Észak-Korea elszigetelt, korrupcióval sújtott és atomfegyverekkel felszerelt ország. Kényszermunkatáboraiban mintegy 150-200 ezer politikai fogoly raboskodik, az áldozatok száma szintén több százezerre tehető. Ezen lágerek kétszer annyi ideje léteznek, mint ameddig a szovjet Gulág fennállt, és közel tizenkétszer annyi ideig, mint ameddig a náci koncentrációs táborok.
Sin Donghjok az első észak-koreai rab, aki kényszermunkatáborban látta meg a napvilágot és sikerült megszöknie. Gyermekkorát egy nagyfeszültségű szögesdróttal körülvett lágerben töltötte. Mivel nagybátyjai állítólag bűnt követtek el, az állam őt is bűnözőnek tekintette genetikailag, és teljes jogfosztottságban tartotta.
Sorsa az államgépezet rendelkezése értelmében örökös kényszermunka volt. Első emléke egy kivégzés, és anyjára mint versenytársra tekintett a mindennapi élelemért. Tizenhárom éves korában beárulta anyját és testvérét, akik szökni akartak.
...........................................................................................
Ez maga a rideg valóság!
Mégsem izgultam közben úgy, mint A lány hét névvel című regény olvasása alatt.
Ez nem adta vissza azt a keménységet, sokkoló érzést, amit érezni kellene egy ilyen raboskodás és menekülés során. Szomorú, hogy több százezer fogolynak ilyen sanyarú sors jut és nincs menekvés, alig pár embernek sikerül a lehetetlen szökés.
Annak örültem, hogy pár év után mégis megtalálta önmagát, megtanult élni.
Mindenképp ajánlom olvasásra, mert erről tudni kell mindenkinek, milyen az észak-koreai élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése