Visszatérés a kis francia panzióba (Rózsakert 2.)
Felhőtlen napsütés, bimbózó szerelem, egy pohár francia bor… mégis mi gond lehet?
Onnantól, hogy Emmy Jamieson hátat fordít régi életének, és elszegődik panzióvezetőnek barátja, Rupert mellé, a szőlőtől zöldellő francia vidék egy meseszép panziójába, a La Cour des Roses-ba, a kérdés már csak az, vajon hogyan boldogul új szerepében.
Ám Emmy és Rupert a panzió fennállásának legkeményebb feladatával néz szembe: vészesen közelít a szeszélyes, ám annál öntudatosabb Thomson família hatalmas családi találkozója. A panzióban rövidesen mozdulni sem lehet majd a felfújható matracoktól és a kertben állomásozó lakókocsiktól.
Emmy felkészült a megmérettetésre, és szerencsére a jóképű, karamellszín szemű, félig francia könyvelő, Alain segítségében is bízhat. Arra azonban, hogy a La Cour des Roses-ban meztelenül járkál álmában egy híres utazási blog írója, ráadásul Rupert rosszmájú ex-neje is felbukkan, egyikük sem számít.
Glória nem tartja magában gonosz megjegyzéseit Emmy új szerepével, Rupert pénzügyeivel, sőt a gyanútlan Alainnel kapcsolatban sem, amivel mindent fenekestül felforgat. Pedig Emmy már egészen beleélte magát, milyen csodás élet vár rá a véget nem érő napsütés, az igaz szerelem és a sok nevetés világágban. Vajon tényleg búcsút kell mondania az álmainak?
...............................................................................................................................
Kedvelem ezt a zajos, családias, panziós életet.
Mintha köztük élnék, úgy éreztem magam, jó volt velük időzni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése