És te nem jöttél vissza
„Neked talán sikerül, mert fiatal vagy, én nem fogok visszatérni.”
Marceline Loridan-Ivens édesapjának szavai ezek, amelyeket 1944 tavaszán a franciaországi Drancyban mondott az akkor 16 éves lányának, mielőtt az auschwitzi, illetve a birkenaui haláltáborba deportálták volna őket.
A férfinak igaza lett, lányát pedig azóta is kísértik ezek a szavak. Soha nem tudta feldolgozni, ami történt, így most megírta, egyszerűen, szikár stílusban annak az embernek, akit a világon a legjobban szeretett: haláltáborban meggyilkolt édesapjának.
Loridan-Ivens gyönyörű vallomása az elmúlt évek egyik legnagyobb irodalmi sikere volt.
---------------------------------------------------------------------------------
Ez egy rövid könyv, tömény mondanivalóval. Édesapja emlékének tiszteleg vele, a 86 éves szerző.
Egy rövid részlet a könyvből, ami teljes mértékben kifejezi, hogy milyen lelki törést szenvedtek:
"Két éve megkérdeztem Marie-t, Henri feleségét:
-Most életünk vége felé, gondolod, jó, hogy visszatértünk a táborokból?
Azt felelte:
-Azt hiszem nem, nem kellett volna visszajönnünk...És te mit gondolsz?
Nem tudtam sem igazat adni neki, sem cáfolni, csak annyit mondtam:
-Nem áll tőlem távol a véleményed.
Mégis azt remélem, hogy amikor majd nekem teszik fel ugyanezt a kérdést mielőtt elmegyek, azt tudom felelni: igen, megérte."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése