Sebek szárnyán
Azelőtt millió egy dolgot lehetett rólam elmondani. Most csak egyet: én vagyok a Megégett Lány.
Ava Lee mindent elveszített, amit ember csak elveszíthet. A szüleit. A legjobb barátnőjét. Az otthonát. Még az arcát is. Nincs szüksége tükörre hogy tudja, hogy néz ki, látja azt visszatükröződni a körülötte lévők szemében. Egy évvel a régi életét elpusztító tűz után, Ava nagynénje és nagybátyja eldöntötték, hogy a lánynak vissza kell térnie a középiskolába. Újból normálisnak kell lennie. Bármit jelentsen is az. Ám Ava nem így gondolja. Az olyanok számára, mint ő, nem létezik normalitás. Senkivel sem tud majd összebarátkozni, mert senki sem akarja, hogy együtt lássák vele, a Megégett Lánnyal. Aztán találkozik Piperrel, aki szintén túlélt egy balesetet és Avában feltámad a remény, hogy talán nem egyedül kell szembenéznie az iskola keltette rémálommal. A szókimondó és szarkasztikus Piper habozás nélkül kibillenti Avát a komfortzónájából. Bemutatja őt egy fiúnak, Asadnak, aki pont úgy imádja a színházat, mint Ava és a lány lassan megpróbálja kialakítani az új életet. Pipernek közben a saját csatáját is meg kell vívnia, így Ava hamarosan válaszút elé kerül, vagy visszahúzódik a sebhelyei mögé… vagy hagyja, hogy a mellette kiálló emberek segítenek neki újra szárnyalni.
......................................................................................................................
Ahhoz képest hogy az írónő első könyve, nagyon jó volt.
Egy érzelmi hullámvasút, le sem bírtam tenni, egy este alatt elolvastam.
Az írónő szavai:
" Az égéstúlélő-közösségben uralkodó öröm, erő és szépség folyamatosan lenyűgöz.
Köszönöm mindenkinek, annak, aki már szárnyal és annak is aki még küzd a sötétséggel.
Szárnyaljatok tovább!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése