Az élet hangja
Eszter és Hanna hagyománytisztelő, szerető családba születtek. Nagyapjuk, édesapjuk is zenész volt, így még a hétköznapjaikat is a muzsika töltötte be, varázsolta széppé. Ám körülöttük a világ egyre komorabbá vált, 1944 tavasza már nem azt az életet kínálta számukra, amelyben mindnyájan bíztak. A lányok édesapja bármit megtett volna, hogy elleplezze a rémisztő valóságot, hogy megkímélje családját a sárga csillag viselésének szégyenétől. De elérkezett a nap, amikor a valóság bakancsos, fegyveres katonák képében betört az otthonukba. Az utolsó előtti pillanatban azonban az édesapa még adhatott a lányainak útravalót: egy dalt.
Az élet hangja két kislány évtizedeken átívelő története. Egy testvérpáré, akiket elszakított egymástól a történelem, de életben tartottak az igaz emberek. Akik mindvégig szívükben őrizték életük első néhány évének emlékét és az édesapjuktól kapott útravalót, amely lassan egymás felé terelte őket, hogy azzá válhassanak, aminek születtek. Ám megint csak közbeszólt a történelem, és a két lányt, akiknek az útjai már-már keresztezték egymást, ismét messze sodorta egymástól.
Vajon mindig tudunk választani a jó és rossz között? És vajon minden esetben az igazság hozza el a végső megnyugvást? Bauer Barbara legújabb, a XX. századi magyar történelem sorsfordító pillanatait, a vészkorszakot és Rákosi-érát felelevenítő, fordulatos, egyszerre megrendítő és felemelő regényében talán választ kapunk ezekre a nyugtalanító kérdésekre.
.......................................................................................................................
"Hallod?
Csak hunyd le a szemed, és várj! Ha jól figyelsz, meg fogod hallani. Bárhol, bármikor, amikor csak szükséged van rá.
Ott szól a szívedben. A lelkedben visszhangzik. Soha nem némul el.
Akkor sem, ha én már nem leszek. Ezt soha ne feledd! Bízz bennem.
És bízz a hangban. Az élet hangjában."
Gyönyörű szép ez a regény!
Valós helyeken játszódik, nem megtörtént eset, de a hasonlóság több száz, ezer gyerekkel megtörténhetett.
Némely részeknél percekig potyogtak a könnyeim.
Mindig megindítanak az ilyen jellegű könyvek, az írónő nagyon jól érzékeltette, hogy mit érezhettek ezek a gyerekek.
Olyan jó, hogy sok sok Klára, Katalin, Ocskay László ember volt akik önzetlenül segítettek, mert ez a regény legalább annyira róluk is szól!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése